Egy szórakoztató város – Salzburg

Az Alpok vadregényes vonulatai között megbúvó kis ékszerdoboz, Salzburg számos adottságának köszönheti sikerét. A csodálatos osztrák város története a kelta korba nyúlik vissza, amikor a környéken elkezdődött a sókitermelés, s bár ma már nem bányásszák a fehér kincset, a település évezredes gyarapodása ezen alapszik.

A Salzburgi-medencében elterülő város Ausztria legrégibb településének tekinthető. Már a neolitikus korban is lakott volt, majd Kr. e. 500 körül a közeli Hallstattról – ahol elsőként fedezték fel nyomaikat – elnevezett kelta népesség telepedett le a területen. Salzburg – ahogy neve is utal rá: „Só vár” – korai lakossága a hallstatti civilizációhoz hasonlóan só kitermeléssel foglalkozott, mely az itt élők gazdagságának és jólétének évezredes letéteményese lett. A rómaiak idején jelentősége tovább nőtt, hiszen az akkor Iuvavum-nak nevezett municipium (a rómaiak által meghódított város, melynek polgárai teljes római polgárjoggal és önkormányzattal rendelkeztek) fontos hadi- és kereskedelmi útvonalak találkozásánál feküdt, Itália és a kontinens északi vidékei között.

A később sokáig Bajorországhoz tartozó Salzburg Szent Rupertnek köszönheti újjászületését, aki 700-ban Iuvavum romjain új várost alapított. Magas színvonalú iskolát létesített, kolostorokat és templomokat emelt, s komoly hittérítő munkát végzett. 774-ben felszentelték a róla elnevezett salzburgi székesegyházat, s ekkor hozták a városba földi maradványait is Wormsból. A város 739-től püspöki székhely, majd 798-ban érseki rangot kapott, s ettől kezdve a keleti misszió és kultúra fővárosa lett. Rupert szorgalmazta a Salzburg környéki sóbányák fejlesztését, így nem véletlen, hogy a helyi sóbányászok őt választották védőszentjüknek (attribútuma a sóhordó). De nem csak ők, hisz a Salzburgi Érsekségnek is Szent Rupert a fő patrónusa. A Salzburg elnevezés először 755-ben szerepelt a levelekben. 1328-ban a város hosszú időre önállósította magát a Német-Római Birodalomban, s vezetője, a politikai hatalmat is bíró független hercegérsek a római pápa helyettesének számított. Salzburg, melyet gyakran „Észak Rómájának” is becéznek, a só-kereskedelem jövedelméből egyre csak szépült. Pompás barokk templomainak száma a húszat is eléri, de bevehetetlennek tűnő, s Közép-Európában a leghatalmasabb, épen maradt erődítmény, a Festung Hohensalzburg, valamint számos barokk palota is a „fehér aranynak” köszönheti létét. Nem csupán a hatalmas dóm mesél a salzburgi érsekek hatalmáról és függetlenségéről, hanem a város külső, árnyas fáktól övezett részén megbújó Hellbrunni Kastély is, melyet 400 esztendeje Markus Sittikus érsek megbízásából Santino Solari itáliai építész tervezett.

A gyönyörű vadászkastély hűen tükrözi az érsek hatalmát, mely Karintiától Regensburgig terjedt. A pazar épületben azonban szinte soha nem laktak, legfeljebb egy-egy kiadós zápor elől húzódtak be termeibe. A nagyhatalmú úr kedvtelései elsősorban a vízijátékáról nevezetes, szökőkutakkal, grottákkal, szobrokkal, és mechanikus színházzal gazdagon kiépített kertre szorítkoztak. Csak kapkodtuk a fejünket a szellemes vízi automaták láttán, melyek négy évszázados koruk dacára még mindig működnek. A spriccelő vízsugarak a legváratlanabb helyről és időben irányultak felénk, ahogy egykor Sittikus vendégei felé is, akik akkor sem állhattak fel a hatalmas kőasztal székeiből feltörő vízsugár elől menekülve, ha már teljesen eláztak. Kizárólag az érsek engedélyére hagyhatták el helyüket.

De Solari tehetsége nem csupán szórakoztató kastélyok és parkok tervezésében merült ki. A tehetséges építészt Sittikus kérte fel a Szent Rupertnek szentelt dóm újjáépítésére, miután az előző – egyébként impozáns román stílusú székesegyház – 1598 decemberében leégett. A grandiózus tervek ugyan már előbb is megvoltak, hisz az előző érsek, Wolf Dietrich valami újat, valami egészen mást tervezett a régi helyén megvalósítani, de a salzburgiak legnagyobb ellenérzésétől kísérve mindezt építészeti és kegyeleti ámokfutással akarta véghezvinni. A régi szobrokat összetörték, a korábbi érsekek sírjait, és a templom körüli temetőt felforgatták, hogy impozáns ötleteit valóságba önthesse. Erre végül nem került sor, hisz a tébolyult önimádattól vezérelt egyházfit unokaöccse, Markus Sittikus elfogatta és a Hohensalzburg falai közé záratta. A mai formájában látható salzburgi dóm így az Alpoktól északra található első korai barokk egyházi épület lett. 1628-as felszentelését Sittikus már nem érhette meg. A salzburgi hercegérsekek több évszázados hatalma a napóleoni háborúk idején ért véget, ezt követően Salzburg Habsburg fennhatóság alá került. 1944-ben egy bombatalálat miatt a kupola és az oltár egy része megsemmisült. A helyreállítás után, az immár újra régi fényében tündöklő templomot 1959-ben szentelték fel ismét. Mi magyarok is büszkék lehetünk, hiszen a dóm jelenlegi karnagya egy honfitársunk, Czifra János professzor, aki 1987 óta tölti be a híres székesegyház főzeneigazgatói állását, s játszik azon az orgonán, melyen egykor még Wolfgang Amadeus Mozart is muzsikált.

Másnap, a verőfényes délelőtti órákban bebarangoltuk Salzburgot. Az emberléptékű várost sétálva érdemes felfedezni, hiszen a távolságok nem fárasztóak, de aki tömegközlekedne, annak érdemes Salzburg Kártyát venni, hisz így nem csak a buszt és trolit használhatja díjmentesen, de a város látnivalóit is ingyen vagy kedvezménnyel tekintheti meg. Romantikus megoldás a konflisos városnézés is; a bérkocsik a dóm melletti Residenzplatzon várakoznak, vagy biciklivel felkeresni a nevezetességeket, hisz Salzburg Ausztria leginkább kerékpárbarát városa,180 kilométer útszakasz várja a kerekezni vágyókat. Mi azonban a sétát választottuk, s bizony nem bántuk meg. A szállásunktól nem messze tátongott az ország legrégibb alagútja, a Mönchsberget átszelő Siegmundstor, mely mögött maga az Unesco Világörökséggé nyilvánított Óváros terül el.

Az Altstadt nagy részben barokk látképe Salzburg leghíresebb szülötte, Mozart korában alakult ki. A Siegmundstor túloldalán egykor a lovarda épülete és a lóúsztató medencéje kapott helyet, melyek közül az utóbbi még ma is látható. A pompás víztárolót lovas festmények veszik körbe, középen pedig egy szobor emelkedik, mely a Bukephalost megszelídítő Nagy Sándort ábrázolja. A Mönchsberg falához simulva a Játékmúzeum árkádos épülete következik, majd a kis Szent Balázs templom, mellyel szemben a „cégérek utcája”, a Getreidegasse kezdődik. A hangulatos utcácskában nem csak dizájner butikok sorakoznak, hanem néhány tömegárut kínáló bolt, vagy gyorsétterem is, de még ezek is olyan stílust követő reklámtáblával büszkélkednek, hogy véletlenül sem lógnak ki a sorból. A Getreidegasse 9. alatt találjuk a Hagenauer-házat, mely a világhírű komponista szülőházaként vált híressé. A Mozart család 1747 és 1773 között élt a sárga épület harmadik emeletén, ahol a kis csodagyerek 1756. január 27-én látta meg a napvilágot. Mozart szülőházában a Nemzetközi Mozart Alapítvány 1880 júniusában nyitott először múzeumot, melyet azóta többször is bővítettek. Az épületben több tárlat is várja az érdeklődőket: a zeneszerző hangszerei mellett egy Mozart korabeli polgári lakást, és az egykorú színház témáját is bemutatják. A Hagenauer-ház tulajdonosáról, a Mozart család barátjáról, Johann Lorenz Hagenauer fűszerkereskedőről kapta nevét. Amikor elhagytuk a Mozart szülőházat, egy csoport matrózblúzos japán diákba botlottunk, akik áhítattal sorakoztak fel az épület előtt, hogy többszólamú énekükkel tisztelegjenek a világ egyik legnagyobb zeneszerzője előtt.

A Salzach-folyó mentén, a terebélyes gesztenyefák árnyékában folytattuk sétánkat, miközben nem győztünk betelni Salzburg messze földön híres panorámájával. Lépten-nyomon rácsodálkoztunk a gyönyörű épületekre, míg hátunk mögött a salzburgi vár által megkoronázott Óváros látképe bontakozott ki. Előttünk a Müllni kolostor kecses, egytornyú sziluettje magasodott. Ideje volt, hogy elszakadjunk a part menti csodáktól, s megkeressük következő úti célunkat, a gyönyörű barokk Mirabell-kertet.

A park szépsége mellett az öt Oscar-díjat is bezsebelő Muzsika hangja című hollywoodi musical egyik jelenetével lett ismert, hisz itt vették fel a híres ’Do-Re-Mi’ című dalt. Az 1930-as években, Ausztria német megszállása előtt játszódó film pillanatok alatt híres lett a tengerentúlon, s sikere azóta is töretlen. A mai formáját 1730-ban elnyerő kertben római istenségeket formázó szobrok, látványos szökőkutak, a barokk kertek elemeként megismert orangerie, színes virágokkal beültetett ágyások, méretes kővázák, rózsalugas, formára nyírt buxusok és fasorok, valamint egy kecses madárház láthatók. A filmbéli jelenetnek helyet adó Pegasus-szökőkút mellett most is rengeteg amerikai turista fotóztatta magát. Aki azonban zenés szórakozásra vágyik, s szívesen dalolná együtt az előadókkal a filmből jól ismert ’Edelweiss’ című népdalt, látogasson el a Sternbrau vendéglőbe, ahol az ízletes vacsora mellett showműsorral is kedveskednek a vendégeknek.

Salzburg Európa egyik legzöldebb városa, melyet valamelyik dimbes-dombos kiszögelléséről érdemes felfedezni. Ajánlatos a Hohensalzburg várral kezdeni, hisz az 1077-ben épített, majd a XVI. század elején kibővített erődítmény Salzburg közepén magasodik, s máig igen jó állapotban maradt meg. A Mönschberg délkeleti nyúlványán gubbasztó várba Ausztria legrégebbi siklójával lehet feljutni. A kilátás magáért beszél: alattunk a pazar, templomtornyokkal teletűzdelt város a Salzach lágyan kanyarodó ívével, szemben a Kapucinus-hegy méregzöld domborulata, míg ellenkező irányban, a horizonton a még nyáron is hóborította Salzkammergut és Bajor-Alpok. De még ezt a hatást is fokozhatjuk: ha a Mönchsbergen tovább sétálunk a Modern Művészet Múzeumához és az M32 étteremhez, akkor a várhegy is gazdagítja a csodás panorámát.

A várostól nem messze magasodik az1853 métermagas Untersberg, ahová drótkötél-vasúttal juthatunk fel, hacsak nem vállalkozunk bakancsban és túrabottal megmászni a meredélyt. Furcsa érzés volt a nyári melegben elmélázni a fenséges panorámán, miközben mellettem jókora hófoltok tarkították a szürke sziklákat. A hegy hollóihoz legenda fűződik: itt alussza örök álmát Barbarossa Frigyes császár, aki százévenként felébred, s ha látja még a madarakat, tovább alszik. Amikor aztán elhagyja nyughelyét, a közeli Walserfelden az emberiség utolsó nagy csatája következik. Salzburg egy másik csodálatos kincse a Szabadtéri Múzeum. Itt a tartomány öt ’gau’-jának (kerület) régi vidéki épületeit láthatjuk, melyeket akár gyalogosan, akár múzeumvasúttal járhatunk be. Gyerekeknek is igazi élményt jelent.

Dietrich Mateschitz, a Red Bull energiaital gyártó cég alapítója tavaly a világ 208. leggazdagabb embere volt. Ezen nem is csodálkoztunk, amikor megpillantottuk a birodalmához tartozó hatalmas Hangar 7-et. A csupa üveg, csupa csoda épület mellett repülőgépek, helikopterek sorakoznak, míg a hangárban a világ leggyorsabb versenyautói közül mazsolázhatunk, épp, mikor a Formula 1-ben is verhetetlenek versenyzőik, Sebastian Vettel és Mark Webber. Az emeleti Ikarus étteremben, májusban a molekuláris konyha cárja, Anatoly Komm varázsolta el a különleges ízekre vágyó gurmandokat. Azt hiszem, ez az a biztos program, mely mindenkit: gyerekeket, felnőtteket, repülő- és autósportok iránt érdeklődőket, konyhatündéreket és az építészet megszállottjait is elkápráztat. Mi mással zárhatnánk hát salzburgi kiruccanásunkat? De lehet, hogy a következő alkalommal éppen itt kezdünk…

Reklámok

persepolis72 névjegye

utazás, történelem, fotózás - ebben a három szóban elmondhatok mindent, ami fontos, ami leginkább érdekel.
Kategória: Uncategorized
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s