Mesél a Királyföld

Szász városok Dél-Erdély szívében 

Egy erdélyi kirándulás mindig olyan, mintha az ember egy óriási történelemkönyv lapjai közé pottyanna, s csak kapkodja a fejét a sok nevezetesség láttán, melyek mind tanúi voltak a magyar történelem vérzivataros évszázadainak. Soha ennyire élő nem volt még számomra a magyar história, mint most, Dél-Erdélyben.

Egy különös vidék felé tartottunk, miközben egyre délkeletebbre haladtunk a történelmi Magyarország vadregényes tájain. Szászföld – német kultúra a hajdani Magyarország területén, akiknek története szorosan összefonódott a magyarokéval, miközben saját küzdelmes útjukat járták. Fokozatosan sikerült ráhangolódnom erre a különleges világra, ahogy egyre közelebb értünk; idős kalauzunk, Gyula bácsi, egy lelkiismeretes erdélyi tanárember szép történetei megkönnyítették a dolgomat. Alig párszáz lelkes kis falvakon, csöndes kis városokon visz keresztül az út, miközben mindegyik a maga szemérmes módján egész fejezeteket tudna mesélni a történelemből. Itt Lippa húzódik, a máriaradnai búcsújáróhellyel, vagy a solymosi várral, ahová Buda eleste után az özvegy Izabella királyné, és a gyermek János Zsigmond menekült, ott Marosillye bújik meg, melynek szélén egy egyszerű udvarházban született Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. De Déva, ami az én gyermeki képzeletemben, mint mesebeli helység élt, egészen más; barátságtalan, terebélyes, mai lakótelepváros, ahol borús időben még inkább elszürkül minden. Pedig a város felett ma is ott magasodik „magoss Déva vára”, ahová a ballada szerint Kőmíves Kelemen feleségét falazták.

A történelmi Erdély szívében számos, történelemkönyvekből jól ismert helynév található: Kenyérmező, az 1479-es, törökök felett aratott győzelem emlékével, Vízakna, ahol Bem vereséget szenvedett a császári csapatoktól, és a komor Vajdahunyad, amely gyermeki képzeletemben homályos, mesebeli várként létezett; elhagyatott, zord vidéken, ködös ormokon magasodott, felette hatalmas fekete hollók köröztek. A hangulatát illetően nem sokat tévedtem; Vajdahunyad ma is szürkéllően fekete, szomorú és barátságtalan, bár elhagyatottnak nem mondanám. Hatalmas, megyei jogú iparváros, rengeteg kóbor kutyával. Német neve, Eisenmarkt, vagyis vaspiac, igazán hűen tükrözi azt a sötét, mogorva hangulatot, ami ránehezedik a városra. De a szélén ott magasodik gyermekkori történeteim ódon, zordon kastélya, az erdélyi Vajdahunyad vár. Bár a méltóságteljes épületet éppen restaurálták, azért az esős, szomorkás idő így is hozzájárult ahhoz, hogy a valóság ne fossza meg emlékeim borús hangulatától a kastélyt, melyet Mikszáth a „várak királyának” nevezett. A falak éppoly szürkék, sőt feketék, mint ahogy gondoltam, csak éppen a város gyárainak szennyétől és kormától. A gótikus épület – mely számos átépítésen, javításon, és persze tűzvészen esett át – nem csupán Erdély, hanem az egész történelmi Magyarország legjelentősebb, épen megmaradt várkastélya, gótikus lovagteremmel, reneszánsz stílusjegyeket felvonultató loggiákkal, és a Kapisztrán-toronnyal; remélhetőleg valamikor eredeti pompájában is láthatjuk majd.

Feltűnés nélkül értük el a Szászföldet, melyet Királyföldnek is neveznek. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a falvakban, kisvárosokban már „csapott” tetős, zárt kapus szász házak sorakoznak, a templomok pedig mind erődítettek, mely stílusjegyek csalhatatlanul a Szászföldre utalnak. A látványos, középkori szász városok régtől fogva gazdagságukkal, prosperáló iparukkal és kereskedelmükkel hívták fel magukra a figyelmet, ami nem is csoda, hiszen az 1150-es évek körül elsőként, II. Géza király által, a királyi birtokokra – innen a Királyföld elnevezés – betelepített németek egyre több előjogot és kiváltságot kaptak. Persze mindezekért a privilégiumokért tenni is kellett; a szászok megbízható alattvalói voltak a magyar királyoknak, adót fizettek, járatosak voltak a várépítésben és meghatározott méretű hadsereg állítására kötelezték őket, így eredményesen védték a délkeleti határvidéket. Szolgálataikért vámmentességet és az egyösszegű adózás lehetőségét kapták, aminek eredményeképpen hamarosan virágzó városokban éltek. Szokásaikhoz rendkívüli mértékben ragaszkodtak, s a környező népekkel sem keveredtek, így megőrizhették sajátos tradícióikat. A szászok autonómiája a XV. századra alakult ki teljesen, amikor Mátyás király támogatásával megalakult önkormányzatuk, a Szász Universitas. Az 1848-49-es szabadságharcok során német gyökereik miatt a szászok többnyire a Habsburgokat támogatták (kivételt ez alól csak Brassó jelentett), majd a XIX. század végén az Erdélyt Romániával csatlakoztatni kívánó román politikai törekvésekkel is egyetértettek, mivel a román király a német Hohenzollern-Sigmaringen uralkodói családból származott. A XX. században is a német politikai eszméket követték, így sokan lettek közülük a nemzetszocialisták támogatói, minek következtében a II. világháború után a kollektív bűnösség elve alapján az egész szászságot büntették. Végül a 80-as években Ceausescu felkínálta a nyugatnémet államnak, hogy súlyos márkákért, fejpénzen kivásárolhatja a romániai németajkú lakosságot. Ennek következtében mára alig maradtak szászok Erdélyben.

A Szászföld egyik legjellegzetesebb épülettípusa az erődített templom, mely számos városban, de még a legkisebb falvakban is megtalálható. Igaz, hogy a székelyek is építettek erődített templomokat, de a székely templomok kisebbek, és kevésbé erősek voltak a szász épületekhez képest, melyek mindig a település középpontjában épültek, s veszély esetén az egész falu népességét be tudták fogadni. Legszebb példáit Őraljaboldogfalván, Szászbudán és Berethalomban láthattuk, s bár funkcióját tekintve mindegyik megegyezett, építészeti stílusuk egészen különbözött egymástól. Őraljaboldogfalva kora-gótikus református temploma egyszerűségével, és csodálatos, de mára már megkopott freskóival igyekszik felhívni magára a figyelme. Szászbuda 1356-ban épült, impozáns erődített lutheránus temploma szomorúan elhanyagolt állapotban van. A templom kertjében elvadult a növényzet, a vakolat omladozik, a faelemek életveszélyesek, pedig a kegyhely belső díszítése, oltárképe nagyon szép. A fából készült, festett karzatok népiesen egyszerűek. Ezzel szemben Berethalom hármas falgyűrűvel körülvett, szépen restaurált, soktornyos erődtemploma nem csak Europa Nostra-díjat kapott, hanem 1993 óta, hat másik dél-erdélyi erődtemplommal a Világörökség részét képezi. Nekem mégis a IV. századból fennmaradt, erősen romos, demsusi ortodox templom tetszett leginkább, melynek kövei még a római korból származnak. Ezt a templomot – ellentétben a szász kegyhelyekkel – nem is erődített fal, hanem temető veszi körbe.

Az első nagyváros, ahol hosszabban is elidőztünk, Gyulafehérvár volt. A város kettős csillag alakú várfalán belül olyan épületek sorakoznak, melyeket mindenképpen érdemes felkeresni. A nyugati kapu mögött hatalmas, bizánci stílusú ortodox templom terpeszkedik, melyet az 1920-as évek elején emeltek. Mellette szerényen húzódik meg a Szent Mihály püspöki székesegyház jóval egyszerűbb román kori épülete. A katedrálisban helyezték végső nyugalomra János Zsigmond magyar királyt és erdélyi fejedelmet, Izabella királynét, Martinuzzi Györgyöt, Báthori Andrást, Hunyadi Jánost és Hunyadi Lászlót is, igaz, a kőkoporsók már üresek.

Nagyszeben 2007-ben Luxembourggal együtt Európa Kulturális Fővárosa volt, igaz, „fővárosi” státuszát már korábban is, évszázadokon keresztül birtokolta, hiszen lényegében ez a város volt Szászföld fővárosa. A negyven toronnyal és bástyával megerősített várfallal körülvett Szeben gazdag szász város volt, s e nagyszerűség most is megmutatkozik a városképen. A barokk-rokokó stílusú óváros hajdani szász polgárai gazdagságát tükrözi; az egymás mellett elhelyezkedő Nagytér, Kistér és Huet tér jellegzetes barokk lábasházai, a Bruckenthal palota, az evangélikus templom és a Várostorony igazi középkori hangulatot varázsolnak. Nagyszeben egy másik érdekessége a híres skanzen, mely egész Románia népi építészeti stílusát mutatja be.

Segesvár gyönyörű, UNESCO által védett óvárosa úgy lebeg a szürke és szegényes, modern negyed felett, mint egy mesebeli város. Kacskaringós kis lépcső vezet fel a pompás óratoronyhoz, melynek csúcsos tornyocskáit színes, mázas cserép borítja, kerek számlapja mellett egy kis ablakban pedig antik istenségeket ábrázoló órajáték rejlik. A várnegyed ódon, gótikus és reneszánsz stílusú házai, templomai, a XVII. századból itt maradt fából készült, fedett Diáklépcső mind olyan hangulatot sugallnak, mintha egy Andersen mesébe csöppentünk volna. A misztikus, középkori, mesebeli környezetbe jól illik az óratorony mellett álló sárga Dracul-ház, amely a legenda szerint Vlad Tepes, vagyis Drakula gróf szülőháza volt. Csupán apróság: az épület nagy valószínűséggel később épült, mint ahogy a vérszívó nemes megszületett, ennek ellenére a ház nagyon felkapott a turisták körében.

A Királyföldtől keletre, a Barca folyó mentén elterülő hegyes-völgyes vidék a Barcaság, mely csodálatos várairól és kastélyairól nevezetes. Van itt titokzatos, sötét hangulatú, ám mégis romantikus, középkori várkastély, dombtetőre épült, lovagrendi várrom, és természetesen a német vidékekre jellemző, festői, neoreneszánsz királyi rezidencia. Vadregényes dombok, csipkézett hegyormok, végtelen erdőségek között, Erdély legdélibb határvidékén efféle csodás, fejedelmi hajlékok pompáznak. Szászföldi utunk megkoronázásaként egy ilyen felejthetetlen élményben részesültünk.

Románia egyik leglátogatottabb nevezetessége a törcsvári kastély, melyet a néphit Drakula várának tart, s ezt a hírnevet a helyiek – amennyire lehet – ki is aknázzák. A rejtélyes, sejtelmes hangulatú, mesébe illő vár alatt egész kereskedő-falu alakult ki; képeslapok, könyvek, hűtő mágnesek, térképek, Drakula-relikviák, helyi áfonyalikőrök, tradicionális, fakéregbe csomagolt házi sajtok, jellegzetes erdélyi öltözetek várnak a vevőkre. Bár a valóságban ehhez a várhoz sem volt sok köze a hírhedt havasalföldi vajdának, Drakulának, a kastély fenntartói nem szívesen adnának okot a csalódásra, igyekeztek a kastélyt abban a stílusban bemutatni, ami még Vlad Tepesnek is megfelelt volna. A romantikus hajlék 1920 után a román királyi család tulajdona lett, s a kora szépségeként számon tartott, bájos Mária királyné legszívesebben itt töltötte ideje nagy részét, ma pedig még szívét is itt őrzik.

Égbe nyúló, kopár hegyormok szegélyezik az utat Sinaia felé. A Bucsecs-hegység csodálatos barlangjai és vízesései, és kiváló túraútvonalak hívogatják a vállalkozó kedvű utazókat; nem csoda, hogy itt található Románia legkedveltebb üdülőhelye is. Azonban nem csupán a természeti szépségek teszik oly vonzóvá Sinaiát, amely lényegében már kívül esik Erdély határain, hanem két idillikus kastélya is. A Peles-kastély, amely Károly, román király kedvenc nyári rezidenciája volt, illetve a kisebb, de hasonlóan szép Pelisor-kastély, melyet a király trónörökösének, Ferdinándnak építtetett. A Hohenzollernek kifinomult ízlését tükröző neoreneszánsz Peles-kastély – melynek belső faburkolatú berendezése a versaillesi királyi palota szépségével vetekszik – egy vadregényes, és hatalmas park közepén áll, ahol az út melletti fákon plakátok figyelmeztetnek a medvékre, melyek errefelé már gyakorta előfordulnak.

Hazafelé volt időm végiggondolni az elmúlt napokat, s rájöttem, Erdély, de akár csak a Szászföld is, az év minden szakában érdemes látványosságokkal büszkélkedik; tavasszal, amikor a gyümölcsfák virágzanak, s zöldbe borul a természet, vagy amikor rőt-sárga őszi színekben pompázik a vidék. Ha valaki lüktető forgatagra vágyik, az is izgalmas programot talál, hiszen Segesvár júliusban, Nagyszeben pedig augusztusban középkori fesztivállal várja az érdeklődőket, míg Brassóban „buzogánydobáló” fesztivállal köszöntik a húsvétot. Talán nem véletlen, hogy az angol Károly herceg is gyakran visszatérő vendég errefelé.

Reklámok

persepolis72 névjegye

utazás, történelem, fotózás - ebben a három szóban elmondhatok mindent, ami fontos, ami leginkább érdekel.
Kategória: Uncategorized
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s