Város a Boszporusz partján – Isztambul

Byzantion, Konstantinápoly, Isztambul – mindezek az elnevezések egyetlen csodálatos keleti metropoliszt illetnek, mely egyben Európa egyik legkülönlegesebb városa is. Mára, Ankarával szemben ugyan elvesztette fővárosi privilégiumát, de az itt megtalálható történelmi, művészeti, és vallási emlékek átmentették kulturális vezető szerepét. 2010-ben az Európai Unió tanácsa Pécs és Essen mellett az egyik Kulturális Fővárosnak választotta.

„Ha a világ egyetlen ország volna, Isztambul lenne a fővárosa.”– mondta a városról Napóleon, s nem véletlenül. A csodálatos város fekvésének köszönhetően mindig is jelentős szerepet töltött be Kelet és Nyugat között. A Fekete- és a Földközi-tenger közti átjárás ellenőrzése olyan előnyökhöz juttatta az egykori Oszmán Birodalmat, mely állandó konfliktushelyzetet teremtett Oroszországgal. Ugyanakkor Isztambul a Kelet Kapujaként is igazi csáberőt jelentett a történelem során, s jelent ma is turisták millióinak. Hiszen nem csupán stratégiai jelentősége miatt oly vonzó ez a két kontinens peremén megszületett város: a Boszporusz és a Márvány-tenger partján, a festői Aranyszarv-öböl kiszögellésén igazi „Ezeregy éjszaka meséi” elevenedik meg. A nyüzsgő keleti város forgataga, az égbeszökő minaretek, a szufi zene és a müezzinek imára szólító dallama pompás kulisszáknak bizonyulnak a mesebeli kalandozáshoz egy ugyanakkor meglepően európai nagyvárosban.

Isztambul méretei elsőre szinte bénítólag hatnak az ideérkező látogató számára: a hömpölygő tömeg, az áttekinthetetlennek tűnő városrészek, a zsúfolt sugárutak, utcácskák és sikátorok kusza összevisszasága csak kezdetben tűnik rendezetlen káosznak. A 12 milliós lakosú, csaknem 80 kilométer hosszú metropoliszban valójában ésszerű következetesség rejlik. Az óvárosban – ami a bazár negyedet, a Sultanahmetet és a Topkapi szeráj komplexumát magában foglaló földkiszögellést jelenti – csupán egyetlen villamosjárat közlekedik, végig a turisták által látogatott nevezetességek mentén. Ha az ember ezt követi, biztosan nem fog eltévedni.

Első utunk a közeli Nagy Bazárba vezetett.  A sikátorok labirintusát szépen festett boltíves mennyezet borítja: üzletek, boltocskák ezerszámra, egyikben szőnyeget, színes, mozaik lámpákat árulnak, másikban aranyat, textilárut, aranysárga fényben fürdő réztárgyakat, fajansz és kerámiaárut, vagy számtalan más antik limlomot és csecsebecsét találunk. Mindenhonnan az erős török teák, füstölők illatát, és a keleti édességek csábító aromáját lehet érezni, míg a bazár előtt a tradicionális török éttermekből a finom sült hús illata csalogat. Legnagyobb meglepetésünkre az eladók szinte kivétel nélkül magyarul szólnak hozzánk. Egy-egy ’kereszteződésben’ kellemes hangulatú kávézó hívogat: az asztalokon török-szegfű, a plafonról vörös-félholdas zászló hull alá, a falon pedig Atatürk fekete-fehér képe lóg. Ha szegény Apponyi gróf annyit tehetett volna Magyarországért Trianonban, amennyit Musztafa Kemal elért Törökországért az első világháborút lezáró rendezéskor, talán mi is az ő arcképét aggatnánk mindenhová.

Az Eminönü kerületben tálalható, XVII. században épült színes, illataromában fürdő Fűszerbazárban egykor kizárólag fűszereket és gyógyszereket árultak, manapság azonban a kelet kincsein túl, az elektronikai cikkektől kezdve, a ruhaneműig mindent lehet itt kapni. A közeli Galata-híd környéke leginkább egy felbolydult méhkashoz hasonlítható: innen indulnak az ingázókat és turistákat szállító hajók, s ez a városrész köti össze Isztambul legforgalmasabb kerületeit: a Bazár Negyedet és az Aranyszarv-öböl túlpartján elterülő Beyoglut.

Az öböl északi felén elnyúló Beyoglu Isztambul legeurópaibb negyede. Itt telepedtek le a városba érkező külföldi lakosok – genovaiak, spanyolok, görögök, örmények –, majd a XVI. századtól kezdve itt alapították meg követségeiket az európai nagyhatalmak, s a városrész máig megőrizte ezt az egyetemes, internacionális karakterét. Bevásárló utcáját, az Istiklal Caddesi-t, és a Taksim teret a XIX. század végén épült, Párizst idéző apartmanházak, grandiózus kapuzatok és homlokzatok kísérik. A szűk kis sikátorok hangulatos kávézói, jazz bárjai akár a Montmartre-on is lehetnének, míg a híres Pera Palace Hotel Agatha Christie kedvenc szállodája volt. A főutcán az 1875-ben, a franciák által épített vörös nosztalgia villamos, a Tünel közlekedik, ha erre járunk, érdemes felülni néhány megálló erejéig.

A Beyoglu csúcsán a látványos Galata-torony magasodik, mely a VI. században az Aranyszarv, illetve a Boszporusz hajóinak a megfigyelésére épült, de az idők során többféle funkciót is betöltött: volt börtön, tengeri szállítmányok raktára, tűzfigyelő torony, ma pedig luxusétterem, és kilátó működik a tetején, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. A torony alatt a hasonló nevű, kétszintes híd nyúlik át az Aranyszarv-öböl felett, melynek érdekessége, hogy az alsó szinten éttermek és sörözők sorakoznak, míg a híd közepének elemeit fel lehet nyitni a közlekedő hajók előtt. A túlparton kis séta után a Sirkeci pályaudvarhoz érünk, mely a híres Orient Express végállomása volt. A pályaudvar jellegzetes ablakaival és íveivel az isztambuli építészet sokféleségét tükrözi.

Az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger közé ékelődött földnyelven magasodik, a zöld kertektől körülölelt Topkapi palota. Az 1465 és 1853 között az Oszmán Birodalom adminisztratív központja egyben a szultánok lakhelye is volt, ahol a csodálatos udvarok apró ékszerdobozokhoz hasonló épületeket, szökőkutakat, pavilonokat és virágoskerteket rejtenek. A szeráj első, úgynevezett Janicsárudvarában található a Hagia Eiréné bizánci stílusú templom, a Régészeti Múzeum, valamint az árnyas Gülhane Park, egy korábbi rózsakert. A Babu-s Selam kapun, a második udvarra belépve jutunk a tulajdonképpeni palota területére, ahol a rejtélyekkel körülszőtt, mesés és ismeretlen világáról híres hárem, és a Divan, a birodalmi tanács vezéreinek csarnoka kapott helyet. A harmadik udvarban a trónterem pavilonja, III. Ahmet könyvtára, valamint a kincstár látható, míg a negyedik kert legszebb épülete a Bagdad Pavilon.

Sajnos a Topkapi szerájra egy egész nap sem elég, ezért rangsorolnunk kellett: a misztikus hangulatú, fürdők, lakosztályok és udvarok szövevénye alkotta hárem szinte kötelező program, majd felkerestük az aprócska pavilont is, ahonnan a hatalmas birodalmat, a Török Portát irányították hajdanán. Az egyik legérdekesebb kiállítás a régi szultánok öltözékeit bemutató kollekció, ahol mai szemmel elég abszurd fazonú ruhadarabokat láthatunk. Végül még beiktattuk a Régészeti Múzeumot, melynek sidoni márványkoporsó gyűjteményében láthatjuk a híres Alexander Szarkofágot, ami Nagy Sándor issosi csatáját ábrázolja, valamint a világ legelső békeszerződését, melyet a kadesi csata után az egyiptomiak és a hettiták kötöttek Kr.e. 1269-ben. Ennek egyik másolata látható ma az ENSZ new yorki székházának falán.

A Sultanahmet téren található látnivalókért érkezik a legtöbb turista Isztambulba. Mi elsőként a Hippodrom teret ejtettük útba, melynek ovális formája és elnevezése az egykor itt fekvő ókori kocsiverseny-pályára emlékeztet, de ezen kívül mást nem őrzött meg a régi pálya rendeltetéséből. A tér egyébként igen eklektikus „gyűjteménnyel” rendelkezik: II. Vilmos német császár kútja, egy egyiptomi obeliszk, végül egy meglehetősen viharvert bizánci oszlop található itt. A város ódon történelmével ismertet meg a Bazilika Ciszterna, amely egy, szintén a bizánci időkből fennmaradt, földalatti víztározó rendszer. A misztikus hangulatú oszloperdő a VI. századtól biztosította a város vízellátását. A török hódítás után, egy évszázadon keresztül nem tudtak a ciszterna létezéséről, manapság azonban Isztambul egyik legkedveltebb és legszokatlanabb látnivalója, amely egyrészt hűs menedékhely a nyári hőségben, másrészt igazi, misztikus látvány.

A Hippodrom után a Sultanahmet tér felé igyekeztünk, melynek délnyugati végén a Kék Mecset, az északkeletin pedig a Hagia Sophia emelkedik. Mintha a két épület rivalizálna, úgy néznek farkasszemet hosszú évszázadok óta. Ez valamennyire igaz is, mivel a XVII. század elején I. Ahmet szultán úgy építtette meg a Kék Mecsetet, hogy rögtön két minarettel több legyen körülötte, mint a szemben elhelyezkedő Hagia Sophia körül, amelynek „csak” négy minaretje van. Egyébként is, a büszke ottomán mentalitás kihívásnak tekintette, hogy az eredetileg bizánci építésű Szent Bölcsesség templománál, vagyis a Hagia Sophiánál szebbet építsenek. Más vélekedés szerint a Kék Mecset egyfajta szentségtörő kísérlet volt a mekkai építészetre adott válaszként. A tér sarkán álló épületben I. Ahmet és családja nyugszik, bár a környező dzsámik fennkölt hangulata olyannyira elvonják a szemlélődő figyelmét, hogy az ember szinte észrevétlenül megy el a sír mellett. A hatalmas Kék Mecset méltán viseli közkeletű nevét: világhíres izniki csempéi, kék árnyalatú berakott ablaküvegei sejtelmes hangulatot árasztanak a belső térben, de mégis, talán a falon körbefutó gyönyörű kalligráfiák a legszebbek. Az egyszerű fekete háttér előtt a kacskaringós arany vonalak, melyek a hithű muzulmánoknak minden bizonnyal többet mondanak, mint a csupán esztétikai szépségükben gyönyörködő nem muszlim látogatóknak. A tér túlsó oldalán terpeszkedő halvány rózsaszín Hagia Sophia tömbje nem véletlenül emlékeztet a Csillagok háborújából ismert Amidala királynő nabooi rezidenciájára, hisz’ Steven Spielberg erről az építészeti csodáról mintázta a film palotáját. A Hagia Sophiát Justinianus bizánci császár építtette a VI. században, s a Szent Bölcsesség temploma egészen a XV. századig keresztény imahelyként működött, amikor is az ottománok mecsetté alakították.

Utolsó napra egy látványos, de könnyű programot terveztünk: hajós kirándulást a Boszporuszon, mely az Eminönü állomástól az ázsiai parton fekvő Anadolu Kavagi falucskáig tartott. Az út csodálatos volt, s lényegében minden Boszporusz parti látnivalót érintett, kezdve a fejedelmi barokk Dolmabahce palotával, mely a szultánok lakhelye volt 1856 és 1922 között, s a nemzeti hős Atatürk is itt halt meg 1938. november 10-én, 09.05-kor. A palota összes órája ezt az időpontot mutatja. A palota után a halpiacáról híres, hangulatos Ortaköy üdülőfalu következik, mely a neves Boszporusz-híd lábánál húzódik. Itt áll az Ortaköy-mecset, melyet a XIX. század közepén I. Abdülmedzsid szultán építtetett, érdekessége, hogy a kalligrafikus díszítéseket maga a szultán készítette, aki maga is kalligráfia-mester volt. A Boszporusz festői, európai és ázsiai partvidékén is szebbnél szebb luxusnyaralók, éttermek, szállodák és a XIX. században épült úgynevezett ’yalis-ok’, vagyis tengerparti udvarházak sorakoznak. A szoros közepén, mindkét parton egy-egy hatalmas, középkori erődrendszer húzódik, melyek a Boszporusz legkeskenyebb pontját védték a betörésektől. Rumeli Kavagi és Anadolu Kavagi falucskák után – melyek a Boszporusz-túra utolsó állomásai az európai, illetve az ázsiai oldalon – már jól látszik a nyílt tenger. Itt kiszélesedik a szoros, és véget ér a Boszporusz, mely felett egy bizánci erőd, a Genova-citadella magasodik. Az aprócska, hamisítatlan hangulatú török halászfalu szűk utcáiban egymást váltják a jobbnál-jobb tenger gyümölcseit kínáló éttermek, jellegzetes pékségek, és a halpiac.

Isztambul olyan város, amelynek felfedezésére, megismerésére nem elég öt nap. Bár kora reggeltől késő estig az utcákat, tereket és látnivalókat róttuk, így is számtalan nevezetesség kimaradt a programunkból: az éppen felújítás alatt álló Szulejmanije-mecset, és a Pera Palace Hotel, vagy a Dolmabahce-palota, a kecses Leander-torony, és az ókor városfal, melyet Theodosius császár építtetett. Utunk során tapasztaltuk, hogy Isztambul mennyire féltve őrzi történelmi emlékeit, de már arra is odafigyel, hogy a modern korok elvárásainak is megfeleljen, melyet kiválóan példáz felkészülése az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatra.

A „kulturális főváros” több épületet is felújított, így a Hagia Sophiát, a Topkapi szerájt, a Szulejmanije dzsámit és a Taksim téren álló Atatürk Kulturális Központot. Rendbe hozták a gyönyörű Gülhane-parkot és a régi negyed több utcáját. Elkészült egy hatalmas kulturális központ, és Zeytinburnuban az ’1453 Történeti Múzeum’ elnevezésű kiállítás, ahol egy óriási háromdimenziós körkép látható, mely a város 1453-as elfoglalását ábrázolja. Isztambul 2010-re a mozgáskorlátozottak akadálymentesítése érdekében is számos változtatást végzett.

Reklámok

persepolis72 névjegye

utazás, történelem, fotózás - ebben a három szóban elmondhatok mindent, ami fontos, ami leginkább érdekel.
Kategória: Uncategorized
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s